Egy korai leírás szerint ie. 2737 a legkorábbi dátuma a teafogyasztásnak. A történet egy kínai uralkodóról szól, akit Shen Nung-nak hívtak. A monda szerint Shen Nung egy fa alatt ült, és éppen vizet forralt, hogy lehűtés után ezzel csillapítsa szomjúságát. Ahogy ott ült, hirtelen egy levél, egy Camellia Sinensis (kínai teacserje) bokorról beleesett egyenesen a forrásban levõ vízbe. Az uralkodó, aki bölcs ember volt, benne hagyta a vízben a levelet, ami átadta az aromáját a víznek. Ez volt a legelsõ írásos emléke a teázásnak.

Japánban a teafogyasztás a VI. században terjedt el. Évtizedek teltek el amíg a kelet és a keleti kultúra megnyílt a nyugat elõtt a tengeri kereskedõknek köszönhetõen. Ezek a kereskedõk elõször 300 éve  vittek fekete teát Kínából Angliába. A kínai mellett manapság elõtérbe kerültek a kenyai, az indiai és a sri lankai ültetvényekrõl származó teák. Az elsõ szállítmányok megérkezése után a teafogyasztás egyre populárisabb lett Angliában, fõleg az arisztokrácia körében, és ezzel párhuzamosan elkezdett terjedni a környezõ országokban is. Elsõként a tea Írországba érkezett, miután elkezdték importálni a Brit Uralkodóházból. Ebben az idõben a teát a gazdagsággal azonosították, ezért a XVIII. századi Írországban divatba jött a felszolgálása az arisztokraták körében. Tradicionálisan a tea a csillogást és a gazdagságot jelentette.

Jelenleg több mint 40 országban termesztenek teát, a világtermelés 90%-át az ázsiai országok adják.